KOVÁCS PÉTER ÉS BORS ADRIÁN

Név: Kovács Péter és Bors Adrián
Kor: 26, 26
Lakhely: Budapest
Foglalkozás: térinformatikus - geográfus / filmes - fotós

Mikor stoppoltatok először?
- Peti: 16-17 éves lehettem, bár hogy milyen autó volt, pontosan hol, és mi történt, arról fogalmam sincs. Valamelyik lepattant borsodi iparvidék lehetett a ludas. Igazából a pénzhiány miatt csináltam, a dolog másik oldala akkor nem is érdekelt. Nem gondoltam volna, hogy ez később átalakul és eldurvul. Így most tiszta lelkiismerettel oldozhatom fel magam, hogy lövésem sincs..

- Adrián: 2005 őszén, tisztán emlékszem arra a napra, amikor nem mentem el suliba… Kellemesen hűvös idő, kék ég, sugárzó napsütés, az összes klisé adott volt. Életem egyik legjobb döntése volt elindulni aznap.

Általánosságban a stoppolásról…?
- Peti: A stoppolás a legérdekesebb, leginkább a kölcsönös bizalomra épülő utazási forma a világon. Mivel az egész művelet a sofőrök belső nyitottságára épít (hiszen te már az vagy, ott állsz az út szélén), nagyon érdekes, hogy a sajtótermékek mit pumpálnak ki magukból. Én mindig próbálok sokat beszélgetni. Hatalmas kórképet nyerek ezzel a társadalom nyitottságáról, méghozzá olyat, amit egyik iskolában sem tanítanak. Ez nagyon izgalmas. Tedd egymás mellé egy kis hegyi falu favágójának napi gondjait, és a Budapestről Münchenbe autózó, aktatáskás üzletember problémáit. Ki kell szakadni a komfortzónából és menni, utazni kell. Ha már 2 hete nem stoppoltam, olyan űr van bennem, hogy kiállva megint az út szélére ugyanúgy izgulok, és ver a szívem, mint a szüzesség elvesztésekor.

- Adrián: A gyökereinél fogva határozta és határozza meg az életemet mind a mai napig. Rengeteg élményt köszönhetek neki. Az adrenalinról nem is beszélve. Az érzés, amikor sosem tudod, hogy ki fog ülni a következő járgányban, márpedig valaki bizonyára benne lesz. A stoppolás a világ egyik legfaszább dolga, minek is szerénykednénk itt a kifejezéssekkel…? Aki nem próbálta, merthogy állítólag veszélyes, vagy mert megalázó vagy mert unalmas… hát, az kimarad az élet egyik legnagyobb ajándékából. Melyik utazási irodában tudsz befizetni egy útra, ahol random szlovén nagypapa fog veled beszélgetni a hegyek között autózva az élet nagy dolgairól? A szíriai fogorvosról, a benini autókereskedőről és a megrögzött német vallási fanatikusról nem is beszélve… és így tovább.

Van valamilyen stoppos praktikátok?
- Peti: Nekem nincs jegyzetfüzetem, kartonpárti vagyok, és mindig van nálam jó vastag, alkoholos filc. Nagyvárosokból kifele jövet használom ezeket, vidéken semmit. Mostanában elkezdtem gyártani vicces feliratú táblákat, azokkal percekbe kerül a fuvar. Illetve toltam egy Mikulás jelmezes utazást is, majdnem odafagytam az aszfalthoz, de az emberek imádták. Benzinkutaknál nem kérdezősködöm, ugyanúgy stoppolok a kijáratnál, mint máshol.

- Adrián: Fel kell emelni a kezedet úgy, hogy a testeddel 45-90 fokos ívet zárjon be, majd a kézfejed végén lévő hüvelykujjadat ki kell egyenesíteni, hogy az elálljon a többi ujjadtól. Működik! A benzinkúton koldulás nem annyira bejövős, esetleg 3 évente, viszmajor esetén. Az igazi stopp azt jelenti, hogy ott állsz kint az úton és kint van a kezed – így vársz a halra. Amúgy meg karton, olvasható (ismétlem OLVASHATÓ) felirattal.

Mi volt a legjobb stoppos élményed?
- Peti: Nagyon nehéz kiemelni a legjobbat a sok jó közül. Lengyelországban Kielce mellett álltam víz és étel nélkül és Varsóba tartottam. Már nagyon késő volt, és az autópályán raktak ki, én meg végső elkeseredésemben stoppoltam tovább a pályán, lesz, ami lesz alapon. A világ legnagyobb hülyesége,de végül megállt egy faszi, egy 45 éves, vörös, lengyel medve. Nagyon örült nekem és én szintúgy. Végigbeszéltük az utat, söröztünk vagy négy útbaeső benzinkúton, meghívott vacsorázni, felpakolt kajával, meghívott a családjához, végül a kislánya ballagására másnap... Azóta tartjuk a kapcsolatot, legnagyobb hála és respect, remélem, egyszer viszonozhatom! Dziękujębardzo!

- Adrián: Baromi sok volt, szinte csak az van. Például egy pár évvel ezelőtti 20 kilométeres stoppolás az év utolsó előtti napján. Eszement nagy hóvihar volt, kint az országúton kábé 8 méterig lehetett ellátni, minden be volt fújva hóval. Autók, mentők, buszok az árokban. Reggel 10-kor indultam és este 6-ra (!) értem célba. A nyolc órás trip alatt három útvonalat is megpróbáltam, az utolsó hat kilométert már gyalog tettem meg sötétben, gépkocsival járhatatlan úton, 4 méteres hófalakon áttörve. Az utolsó métereken pedig 15 éves gyerekek vettek fel egy hótoló traktorral. Eszméletlen nagy élmény volt az egész. A fuvarokról hónapokig tudnék mesélni, hogy mennyire különböző sorsú / személyiségű / idegrendszerű ember vett már fel az elmúlt tíz évben.

Mi a véleményed a HungaroHitch-ről?
- A & P: Semmi, azon kívül, hogy mi vagyunk a szervezők (ciki). Egyébként meg imádjuk!

Mi volt a legrosszabb stoppos élményed?
- Peti: Olaszországban, két egymást követő nap, ugyanazon a helyen (oda-vissza jöttem) velős eszmecserém volt az olasz rendőrökkel. Első nap odafelé két, igazán legalja román faszival utaztam, a rendőrök letereltek minket a pihenőbe, ahol elvették az iratainkat és nem adták vissza. Utána kiszállítottak, szétszedték a kocsit, majd széttúrták a cuccainkat is. Végül falnak támaszkodva minket is átmotoztak. A negyven perces meló végén hozzám hajították az iratot, csá, mehetsz. Másnap jövök visszafele, autópálya másik oldala, átellenes pihenő. Stoppolok a végén, rendőrautó jön, megáll, mondják, hogy szálljak be. Mondom kizárt. Szálljak be mégis, beszállok. Nem tudtak olaszon kívül semmit, 5-tel gurulunk kifelé az erdőbe, néma csendben 10 percen keresztül. Már készültem a gumibotra, amikor végül kitettek egy hegyi úton, majd 30 percet vártak, hogy mit csinálok. Lefeküdtem aludni, ők eltűntek, végül visszamentem a pihenőbe, ők ott voltak és észrevettek. Nagyon gyorsan bekönyörögtem magam egy családhoz, és sikerült eltűnnöm. Az a hely elátkozott!

- Adrián: Huh, ebből szinte csak egy van, ami komolyabb (a többi mind kimerül a rossz szájszagú sofőr, az idióta fittipaldi és pár szarrá ázás kétes halmazában). 2013 szeptemberében Tatabányánál stoppoltam egy elhagyatott helyen, ahova 10 percenként egy autó tér be. 25 perc várakozás után közvetlenül a sztrádán három darab román rendszámú kocsiból álló szakadt konvoj fékezett le és hirtelen 8-9 darab böhöm nagy fekete gorilla ugrott ki a kocsikból, botokkal, vasdarabokkal a kezükben. Amikor már 15 méterre voltak tőlem és ordítani kezdtek, akkor esett le, hogy ezek engem akarnak agyon csapni és a méretes táskámat bezsákmányolni. Csak néztem, hogy mi a bré történik… Gyorsan megfogtam a cuccaimat és futni kezdtem a kábé 100 méter hosszú pihenőhely másik végébe, ahol – ha nem hagyták volna abba az üldözést félúton – az egyetlen kiút a sztrádán való szalagkorlátos átugrás lett volna, ami nem a legjobb életbiztosítás. Hálistennek visszatakarodtak az ócskavasaikba és elhúztak. Erre nincs jobb kifejezés, minthogy patkány népség.

Hova jutottál el eddig legmesszebb stoppal?
- Peti: Hollandia északi részéig, a Watt-tengerhez jutottam el, hogy ehessek ott egy méltán híres, friss halszeletet sültkrumplival és majonézzel. Külön élmény, hogy onnan viszont 18 óra alatt megállás nélkül sikerült hazastoppolni Budapestre.

- Adrián: Asszem Norvégia vagy Finnország.

Melyik a kedvenc városod?
- Peti: Szarajevó. Egy csepp mindenből.

- Adrián: Párizs. Egyértelmű, hogy miért.

Mi volt a leghosszabb várakozási időd?
- Peti: Poén, de nekem is 4 óra Ausztriában, egy Sankt Pölten melletti benzinkúton. Éjfél után sikerült egy fuvart szerezni. Kár volt, mert kábsziztak a srácok menet közben, a sofőr a kormánykerékről csapatta fel a port, azt sem tudta hol van. Mázli volt, hogy túléltük. A sokadik pihenőnél a bécsi elkerülőn el is búcsúztunk tőlük.

- Adrián: NÉGY kínos óra Stuttgartnál, egyedül.. Egyszer pedig Berlinből hazafelé egy hat órás pusztulatos várakozás csúszott be, ráadásul egy csajjal, -2 fokban. Na, de európai és hazai szinten is az átlag várakozási idő(m) nagyjából 5-20 perc, van amikor pedig az első autó lefékez. A stuttgarti horrorok csak 1 vagy 2 évente csúsznak be, de akkor nagyon.

Mit üzensz a világnak?
- Peti: Én semmit, de Lemmy meghalt, előtte pedig még ilyet mondott: "Ha azt gondolod, hogy túl öreg vagy a rock & rollhoz, akkor tényleg az vagy."

- Adrián: Utazzatok a lehető legtöbbet. Nyeljétek le a világot, különben feleslegesen születtetek meg. Félre a tévétől, uccu neki!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
HungaroHitch - ...a magyar stopposverseny...
A HungaroHitch csapat hivatalos honlapja - Minden jog fenntartva - 2017 | Impresszum | Jogi nyilatkozat