HUGYI VALENTINA
Név: Hugyi Valentina
Kor: 18
Lakhely: Szabadka
Foglalkozás: tanuló
Mikor kezdtél stoppolni?
- Egészen pontosan 2015. július 18-án, a versenyen. :)
Általánosságban a stoppolásról…?
- Bármennyire is szeretne az ember mindenben jót látni, illetve kis dolgokban a szépséget, ezek néha mind eltörpülnek a sok rossz mellett. Viszont stoppolással ezt sikerült kiküszöbölnöm. Most is elérnek hozzám a rossz dolgok, néha napján még az órai hírek is, de másképp állok a dolgokhoz, mint mondjuk pár hónapja. Ez annak is köszönhető, hogy tudom, nem csak az a sok rossz dolog van a világon, mint amit a média közvetít a külvilág felé, hanem ott vannak azok a dolgok is, amikor közvetlen közelből tapasztalhatjuk meg az emberi jóságot. Na meg az utazás, szabadság élvezetén kívül még különböző karakterű embereket és történeteket ismerhetünk meg. Magamon azt tapasztaltam először, hogy az első önálló stoppolásom után már érezhetően könnyebben nyitottam az emberek felé, pedig ezzel sokat szenvedtem, mert zárkózott voltam az idegenekkel szemben. Tényleg sok jó dolgot felsorolhatnék még, de inkább átélni kell mindet. :)
Van valamilyen stoppos praktikád?
- A képen látható - vagy egyéb állatos - sapi nagyon hasznos és bejövős. :) Hidegebb időszakban ez, de amúgy konkrétan nincs, csak a szokásos, a lehető legszebb mosolyt produkálni - akkor is, ha már legalább 100 autó ment el mellettem - jól látható és biztonságos helyre állni.
Mennyi az átlagos várakozási időd? Hány perc vagy óra volt a leghosszabb eddig?
- Nem nézem pontosan az időt, de átlagban tartom a 0-15 percet. A legjobb az, amikor hamarabb érek Szegedre stoppal, mint a szabadkai vagy a határról induló busz. A versenyen Verőcéről nagyjából 4 órába telt megtenni azt a közel 15 kilométert a magyar határig. Ebben a 4 órában benne volt 1-1,5 óra várakozás, két rövidebb fuvar, a többi pedig stoppolással és szitkozódással teli hosszú séta.
Hova jutottál el eddig legmesszebb stoppal?
- Eddig még csak Budapest-Verőce távon voltam a legmesszebb. Amint lehetőségem lesz, minél több és távolabbi helyre szeretnék eljutni.
Szerinted azok, akik nem állnak meg a stopposoknak, mitől félnek…? Félnek egyáltalán?
- Nem hiszem, hogy félnek, egyszerűen csak már nincs meg az a szintű bizalom az emberek között, hogy egy idegent beengedjenek az autójukba, életükbe… de szerencsére sok a kivétel.
Mi volt az eddigi legjobb stoppos élményed?
- Nem igazán tudok választani. Például egy idősebb házaspárral utaztunk a versenyen, akik nagyon aranyos emberek voltak, az út is jó hangulatban telt el, ráadásul miattunk tovább mentek, mint azt tervezték. Annyira jól éreztem magam, főleg a 4 óra szenvedés után. Ott döntöttem el, hogy a verseny után is fogok stoppolni. Nagy kedvenceim, amikor idegen nyelvűeket stoppoltam le, azok valahogy mindig emlékezetesek maradtak, akár szerb, horvát vagy angol nyelvű személyekről van szó (ezeket a nyelveket beszélem úgyahogy). A sok jo elmény közül leginkább azok maradtak a legemlékezetesebbek, amikor angol, szerb vagy horvát emberek álltak meg, mert bár beszélem valamennyire ezeket a nyelveket, attól meg érdekesek azok a pillanatok, amik az ilyen esetekből születnek.
Van kedvenc városod? Ha igen, akkor miért pont az?
- Budapest és Szeged. Előbbi eleve kiérdemelné a Kedvenc város címet azért a látványért, amit a Gellért-hegyről lenézve nyújt, tele van sok látnivalóval, programmal, szórakozási lehetőséggel, koncerttel, amit így vidéki és külhoni fiatalként nagyon hiányolok az életemből, szóval ezeknek nagy szerepe van benne, hogy imádom. Szegedet meg csak úgy szimplán imádom, magyarázat nélkül.
Mit üzensz a világnak?
- Csak egyetlen egy életetek van, hogy az álmaitokat megvalósítsátok… Szóval, ha még nem kezdtétek el… elő azokkal a Bakancs listákkal, irány tervezni, amint lehetséges, akkor megvalósítani, majd évek múlva az unokáknak elmesélni.